A műteremből kijőve, akár balra – a fő épület, illetve a lakótorony alatti átjárón és a százoszlopos udvaron keresztül –, akár pedig jobbra fordulva – az elefántos udvaron visszafelé áthaladva – érhetjük el a vár kapuját őrző magas tornyokat. Érdemes fáradtságot vállalva mindkettőt megmászni. Nemcsak a városra és messzi környékére nyílik tetejükről pazar kilátás, hanem magát a várat is innen lehet igazán áttekinteni.
A Csúcsos torony aljában van az „őrszoba”, ahol egy, talán a 18. század végéről származó, kicsit ugyan provinciális, de a helynek így is történelmi levegőt kölcsönző, festett, fából készült Szent Sebestyén-szobor torzójának szomszédságában látható Bory Jenő Ecce Homo (1922) című munkájának a gipsze. Az életnagyságú, megkínzott, meggyötört Krisztusnak – mesterünk munkásságában meglehetősen szokatlan módon – kemény, darabos formákból épült alakja teljesen összetörve ül előttünk. Összetörve, és mégis, valami hihetetlen erejű, rendíthetetlen nyugalommal, a földi világ gonosz hitványságát feledtető, koncentráltan befelé forduló figyelemmel. Bory ezzel a művével nem véletlenül nyerte el 1922-ben, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás alkalmából, a komoly szakmai elismerést jelentő Rökk Szilárd-díjat.
A toronyban felfelé haladva az első szint ablakában egy 1905-ös dátum olvasható, majd 2 emelettel feljebb egy 1907-es. Az első a művészpár megismerkedésének dátuma, a második pedig a 2 évvel későbbi házasságkötésük dátuma. Az első szintről megközelíthető a történelmi árkádsor, a második szinten egy erkély, míg a negyedik szint maga a torony, ahonnan tiszta időben nemcsak a városig lehet látni, hanem a Vértes és a Bakony vonulatai is jól beazonosíthatóak.