 |
 |
 |
 |
A látogató a Mária völgyben közeledve a várhoz, már messziről látja magasba nyúló, romantikus tornyait. A rácsos kapun a kertbe lépve először a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni – de tegyük mindjárt hozzá: utána is –, mert valójában ilyen áttekinthető módon a valóságban sosem láthatjuk az egészet. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az egészhez való viszonyát, azaz ennek a nagyszerű, monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét igazából itt érthetjük meg.
A vár előterében dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló, s ezért időálló, a Bory Jenő által kedvelt kvarcbetonba öntött figurákat látunk. Jobb kéz felől a sok között is föltűnik egy monumentális méretű Krisztus-fej, a Bory- család síremlékének másodpéldánya, s hozzánk kissé közelebb egy életnagyságú, a földtől mintha éppen elemelkedni akaró, fiatal, sudár női akt, a Kelő napsugár (1923 körül) című bronz figura. Balra hasonló képet mutat a kert. Itt a látványból méreteivel is kiemelkedik egy Díszkút, fehér porcelán mozaik borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére.
A kert egyébként – séta közben ez végig érezhető és élvezhető – szinte együtt él a vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott belé is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt.