A század első felében a portré műfaja igen széles körben volt jelen a művészet minden ágában. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájának díszítésében való részvételre kérték fel. Az aulát körben övező szoborgaléria egységes kivitelű kőposztamenseken, azonos méretben, technikával készült 14 bronz mellszobra közül négyet Bory Jenő mintázott. Az 1914 után készült Szily Kálmán mechanikust és nyelvtudóst, Wartha Vince vegyészt és 1926-ban készült Hauszmann Alajos építészt és az 1937-ben készült Ilosvay Lajos vegyészt ábrázoló mellszobrok a pillérek előtt, illetve a kőmellvédbe ereszkedett talapzatokon állnak, s idősödő, illetve idős tudós férfiak szigorú arcmásaiként tekintenek előre, illetőleg az aula túlsó oldalán álló társaik felé.
A kor szokásait és divatját ismerve természetesnek vehetjük, hogy Bory Jenő is létesített a Bory-várban galériát, nagy embereket ábrázoló szobrokból. Az ő panteonjába kizárólag művészek kerültek be. Természetesen mintázott Kossuthról és Petőfiről is szobrot.
Bory Jenő portréművészetének talán legszebb fejezete a feleségéről mintázott arcképek sora. Bory Jenő portréinak számbavételét még hosszasan lehetne folytatni.