Bory Jenő Székesfehérváron született, 1879. november 9-én egy hétgyermekes családban. Édesapja géplakatos mester volt, aki nagy gondot fordított gyermekei nevelésére. Elvégezte a székesfehérvári főreálgimnáziumot, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki Főiskola Építőművész karára. Tanulmányi ideje alatt szülővárosa milleneumi ösztöndíját élvezte, majd másodévesen állami ösztöndíjat kapott. 1903-ban vette át építész diplomáját.
„1899-ben érettségiztem Székesfehérváron, s mint jó tanuló, jó tornász és kitűnő rajzoló, megkaptam a 200 koronás városi (milléneumi) ösztöndíjat, hogy beiratkozhassam a Műegyetemre. Már akkor művész szerettem volna lenni, de volt a nyelvtankönyvünkben egy mondat, melyet németre kellett fordítani: Szép, szép a művészkedés, de nem lehet ám abból megélni. No, gondoltam, akkor én előbb elvégzem a Műegyetemet, s aztán megyek a művésziskolába szobrásznak, mert azt is tudtam már, hogy: Építészet, szobrászat egy test és egy lélek. Láttam a pesti szoborpályázatokat, ahol egy építész és egy szobrász együtt szövetkezve csinálja a terveket. No, gondoltam, mennyivel jobb volna, ha a kettő egy személyben volna. ” (idézet Bory Jenő önéletrajzából)
Még ebben az évben megkezdi egyéves, önkéntes katonai szolgálatát Bécsben. 1904-ben, katonaidejének letöltése után Dávid Andrással együtt jelentkeznek a Mintarajziskolába, azzal a szándékkal, hogy ők nem külföldön, hanem Magyarországon akarnak szobrászatot tanulni. Ilyen képzés akkoriban Magyarországon nem volt. Kérelmük is szerepet játszott abban, hogy elindul az első magyarországi szobrász osztály Stróbl Alajos irányításával. 1904-től a később Képzőművészeti Főiskolává alakult Mintarajziskolában szobrászatot tanul 1906-ig. Ezután még négy évig folytatja tanulmányait a Stróbl Alajos vezette Szobrászati Mesteriskolában. A Mintarajziskolában részt vesz Székely Bertalan festészeti és rajz stúdiumain. Mindkét tanára biztatta tehetséges fiatal növendékét, és segítette művészi kibontakozásában.
1906-ban szerepel először az Országos Képzőművészeti Társulat kiállításán Bandika című gyermekszobrával. Ettől kezdve rendszeres résztvevője a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum tárlatainak.
A Mintarajziskolában ismerkedett meg Komócsin Ilonával, aki Szeged város ösztöndíjasaként Székely Bertalan növendéke. 1907-ben házasságot kötnek Székesfehérváron, majd Budapesten rendezik be otthonukat.
1906/7-ben állami ösztöndíjjal két éves tanulmányutat tesz Németországban és Olaszországban. Néhány hónapig Carrarában, a világhírű Paolo Trisconia cég műhelyében a márvány feldolgozását és a márványszobor készítését tanulmányozza. Itt faragja felesége fiatalkori portréját és a Mona Vanna című szobrát.
1909-ben elfogadják a Jézus Szíve templom építészeti tervét, amelynek kivitelezésében is részt vesz Bory Jenő. A felszentelésre 1911-ben kerül sor. A templom külső héjalás nélkül készült betonkupolája a vasbeton első, művészeti értékű felhasználása Magyarországon.
1910-ben ikerlányai születnek, Ilona és Klára.
1911-ben, mint óraadó segédtanárt megbízzák a mintázás tanításával az Országos Rajztanárképző Főiskolán.
1912-ben Fehérváron, a Mária-völgy lankás domboldalán egy hold nagyságú szőlőterületet és gyümölcsöst vásárol, a hozzátartozó pincével és présházzal.
1914-ig a Fiumei úti temetőben 10 jelentős síremléket készít, köztük a Petőfi család síremlékét. Ugyanekkor állítják fel Szili Kálmán nyelvtudós és mechanikus és Wartha Vince mellszobrát a budapesti Műszaki Egyetem aulájában.
1914-ben megszületik harmadik gyermeke, György.
Az 1914-es mozgósítástól műszaki tisztként katonai szolgálatot teljesít. 1915-ben Szarajevóba vezénylik, ahol részt vesz a meggyilkolt Ferenc Ferdinánd és Zsófia főhercegnő emlékművének pályázatán. Az uralkodó család Bory Jenő munkáját tartja legmegfelelőbbnek, ő kapja a megbízást a kivitelezésre. E terv szerint a merénylet helyén az aszfaltba egy 2 méter hosszú, 1 méter széles öntött acéllemezt süllyesztenek, kereszt alakban stilizált díszítésekkel és körbefutó felirattal: „E helyen adta életét és vérét Istenért és a hazáért Ferenc Ferdinánd királyi herceg és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő.” A Miljacka folyó hídfőjénél pedig kettős gránitkő oszlopon a mártírok domborműve nyert elhelyezést, alépítményén egy Piéta szoborral. 1917-ben leplezték le az emlékművet. Ahogy a szobrászművész írja visszaemlékezésében: „Ez lett a világháború első hősi emlékműve az első hősi halottaknak.” 1919-ben lebontották, csak a híddal szemben lévő pad maradt meg, felirat nélkül. Elkészítette még a Ferenc Ferdinánd fogadalmi templom és a Zsófia-otthon nagyszabású terveit is, de ezek a háborús események miatt fantáziarajzok maradtak, képei a Bory-várban találhatóak. 1916-ban megkapja a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.
1918-ban, leszerelése után az időközben a Mintarajziskolából Képzőművészeti Főiskolává vált intézmény rendes tanárává nevezik ki. 1920-tól a József Nádor Műszaki Egyetem építészmérnöki karának mintázástani meghívott előadója. Külön műterme van a műegyetemen. Ezt a megbízását 1944-ig tölti be.
1922-ben gyűjteményes kiállítást rendez a Műcsarnokban. Ekkor mutatja be közönség előtt a márványfaragás általa tökéletesített technikáját. Rökk Szilárd díjat kap a kiállításon is látható Ecce Homo című munkájáért. Kutatásai eredményeképpen megoldja az általa kikísérletezett pirobazalt-pirogránit szobrászati alkalmazását. Ezt Bory-bronzként is emlegeti a szakirodalom.
Miként is kezdődött a Bory-vár építése? A még 1912-ben, Székesfehérváron, a szőlőhegyen vett telken Bory Jenő nekilátott a rajta lévő házat bővíteni. Évről évre folyt az építés, lett benne festő műterem, szobrász műterem, támfalak, loggiák, 100 oszlopos udvar, fülkék, tornyok kilátással a városra, a falakon költemények, melyek mind a ház asszonyát magasztalják. 500-ra tehető a műtárgyak száma, amik itt elhelyezésre kerültek. A legjobb művésznevek, Székely Bertalantól Csók Istvánig megtalálhatók a képtárban egy vagy több alkotással. A vár a Guiness rekordok könyvében is szerepel, mint a világ legnagyobb építménye, amit egy ember egymaga saját két kezével felépített. Így ír az építésről emlékiratában maga a művész:
„Térjünk most egy reális kérdésre. Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetlen ember? Szörnyű egyszerű a magyarázat. Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna. Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás. Van itt vagy 200 oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna, pedig mind-mind úgy készült, hogy kátránypapír-hengerbe öntöttem a híg betont, a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem. Kész az oszlopforma. Egy papírossal akár 10 oszlopot is meg lehet csinálni. A mozaikokat, feliratokat, pedig úgy, hogy egy deszkalapra a betűk negatívja ki volt rakva, s rá a beton, így egy darab lesz a betű a betonnal, soha le nem hámlik. Plasztikus feliratok a gipsznegatívba bevésve, rá a beton. Egy test. Kifogyhatatlan, lehetőség, lelemény. Ilyen építőanyag, mint a cement (beton) nem volt még az emberiség kezében.”
Nemcsak oszlopok és feliratok, de szobrok, kupolák, ajtó- és ablakkeretek, szoborfülkék is mind-mind betonból készültek. A vár 40 nyáron át épül, míg a művész az év többi részében Budapesten él, tanít és alkot.
Igen termékeny évei ezek, a két világháború között. Csak néhányat sorolok fel itt a teljesség igénye nélkül. A kaposvári Püspöki Nagytemplom külső és belső díszítése.
1927-ben a Műegyetem I. Világháborúban elesett hallgatóinak emlékére készíti a Sebzett hős című művét, amelyet még abban az évben felavattak. A szobrot 1948-ban eltávolították, és bronz anyagát felhasználták a Sztálin-szobor öntésénél. Gipsz modellje megmaradt a Bory-vár gyűjteményében. Így nyílt lehetőség a szobor újrafelállítására 2000-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem kertjében.
Jelenleg a székesfehérvári Piac téren látható az a szoborkompozíció, melyet 1927-ben készített, a 4 jelentős István-kori püspök alakjával díszített Püspök-kút.
A barcelonai világkiállításon ezüstérmet kap a Vágyakozás című szobráért. Székesfehérváron, Móron, Budapesten és még az ország sok városában megtalálhatók köztéri szobrai, domborművei. Egyik népszerű műve a Huszár születik, ami a székesfehérvári strandon és a Budapesti Szent János Kórház Szülészete előtt.
1940 októberében a Magyar Képzőművészek Egyesülete elnökévé választják. 1943-ban a Képzőművészeti Főiskola rektora lesz, a megbízatása 1945 áprilisáig van érvényben.
A második világháborút a Bory-várban élte végig, a front kellős közepén. A várat agyonbombázták, az összes torony megsérült. A szobrokra célba lőttek, a képeket végighasogatták. Nyugdíjas éveit a Bory-vár helyreállításával töltötte, és a vár idegenvezetője volt. 1959. december 19-én hunyt el a Bory-várban. Műtermében ravatalozták fel, ezen a búcsúztatón Kisfaludi Stróbl Zsigmond, egykori tanártársa is megjelent. A fehérvári Csutora temetőben helyezték végső nyugalomra, a család számára tervezett sírboltban.